Az élet és halál tételei

Foldes123•  2022. január 28. 16:55  •  olvasva: 73

Az élet és a halál tételei

 

Siracusa, i.e. 211. Marcus Claudius Marcellus hadjárata már több mint két éve itt vesztegel ezeken a partokon. A Siracusai bonyolult hadigépezetek óriási csapásokat mérnek rájuk, hatalmas veszteségeket okoznak. Az élelem és a hadi ellátmányok fogyatkoznak.

Végül Marcellus fortélyhoz folyamodik. Megveszteget egy hispániai zsoldost, bizonyos Mericust, aki hajlandó lesz az Akhradina negyed kapuit megnyitni. És végre legyőzhetik a görögöket. A sereget tizedeli a pestis és a csüggedés. Az elégedetlenség jelei már jól láthatók.

Marcellus eldöntötte, hogy győzelem esetén a szabadrablást engedélyezni fogja katonáinak.

 

A XIII. Gemina légió megérkezik. Ahogy haladnak lefelé az ösvényen, messziről villog a napfényben a légió jelképe, a visszaforduló aranyoroszlán.[1] Csupa összeszokott, elit kiképzésben részt vett katona alkotja ezt a légiót.

Nagydarab legionárius járkál a sátorok között és érdeklődik. - Erőt, s erényt! Ismeritek Caius Postumiust? Él-e még? Hová osztották be? Van-e már rangja?

Mikor végre meglátja gyermekkori barátját, felderül arca, hatalmas ugrással földre teríti, és összeölelkeznek.

- Hallottam, hogy ti is itt vesztegeltek, de azt hittem, már csak a halálhíredet vihetem haza, te kis Keszeg - cukkolja földijét.

- Azzal még várnod kell, Rufus! Holnap betörünk a városba, és megmutatjuk, hogy a dicsőséges Rómának senki se állhat ellen. Ha az istenek is úgy akarják, holnap annyi aranyunk lesz, hogy még a te bikanyakad sem fogja bírni.

- Tévedsz Keszeg, biztos, hogy mi az első hullámban támadunk, nem kell aggódnod, hogy sokat kell cipelned - nevet Rufus. - Nem hagyok neked semmit. És kacagva barátja valóban vékony, de markáns, inas arcát meglegyintette - Velem van a szerencse, a nyerő lándzsám, és Mars ereje. Ha hazamegyek, szép Tulliámat aranyba öltöztetem, és veszek neki egy medencés villát Rómában.

Rufus apja, Servius Sulpicius Albinus arról volt híres, hogy önként vett részt a gladiátor viadalokon, és egy szál lándzsával sorra nyerte a küzdelmeket. Rufus határtalanul büszke volt arra, hogy apja e lándzsát adta neki a hadjáratra. A két barát megfogadta, bármelyikükre is mosolyog a hadiszerencse, mindenben becsülettel megosztoznak. Aztán elnyomta őket a tűz pattogása, a tábor moraja, és a távoli tücskök ciripelése.

 

Hajnalban Caius egyedül ébredt a hamvadó tűz mellett. Barátja a Geminákkal már rég úton volt az éj leple alatt. Rövid időn belül méhkasként nyüzsgött a római hadsereg. Caius XII. Fulminata[2] légióját a partra irányították, hogy hajóra szálljanak, a görögök figyelmét elterelni. A koncnak odadobott római gályák, mint sebesült madarak billegtek. Ki lettek téve az emelők, vashorgok, hajítógépek által dobott zuhogó tűzgolyók fergeteges támadásainak. Caius hajója is kigyulladt, és majdnem a fortyogó habokba bukott, mikor felszedte őket egy római hajó. Az is beleveszett volna a vízbe, mert erős támadásoknak volt kitéve, de ekkor már felharsant a RÓMA VICTORI - és betört a sereg a városba! A környék beleremegett. A római gőzgép végigsöpört a városon. Megszűnt az ellenállás.

 

Caiust repítette a henger, mindenhol sikoltozó, menekülő emberek, és a bosszútól lihegő római katonák kiélték minden szenvedélyüket. Caius igyekezett egy módosabb házat kinézni magának, szemében az arany utáni láz csillogott. Berontott egy udvarház előterébe, ahol pár görög hulla kontúrja villogott az égő ház fényében. Egy keskeny, fedett átjáróhoz ment, mert valami eldugott, belső udvar látszott a résnyire nyílt vastag kapun át. De a kapu nem mozdult. Teljes erejével nekifeszült. Mire sikerült bepréselnie magát, akkor látta, hogy egy véres behemót teteme szétvetett lábakkal szinte odaszegeződik a kapuhoz. A felismerés a feje búbjától a talpáig szántotta végig a bőrét. Villámlásként ismerte fel barátja, Rufus dárdákkal átdöfött és számtalan nyíllal megtűzdelt testét. Apja dárdáját a még mindég görcsös haláltusájában szorította vértől iszamós kezében. Caius magán kívül fejtette le barátja ujjait a fegyverről, és tántorogva ment tovább, immár céltalan útján.

 

A megdöbbentően barátságos, apró kertben egy öregember görnyedt egy iromány felett, semmit nem érzékelve a külvilág borzalmaiból. Ahogy észlelte a rá árnyékot vető alakot, feleszmélt, és határtalan gőggel, felsőbbrendű mosollyal szólalt meg:- Noli turbare circulos meos![3] És öreg, csontos karjának egy mozdulatával elhessentette Caiust, mint egy legyet. A római katona barátja dárdájával, sokszor begyakorolt mozdulattal nyársalta fel az öreget, aki mintegy megölelve őt, előbb térre rogyott, majd elfeküdt a puha homokban, ami mohón szívta be kiomló vérét.

 

Az öreget Arkhimédésznek hívták.

 

[1] A Gemina szó „ikreket” jelent, vagyis soha, semmilyen körülmények között nem hagyják el bajbajutott társaikat

 

2 villám

 

3” ne zavard a köreimet”


 

                                                       

[3] Ne zavard köreimet!

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

designo2022. január 29. 05:46

@Foldes123: a történelem nálam is nyerő. Meg aztán, valahogy én is inkább szenvedője mint élvezője vagyok a történelemnek. Olvasva téged, sorsunk hasonlónak vélem. Üdv.

Foldes1232022. január 28. 22:08

@designo: Köszönöm!:) A történelem meg az amatőr régészet az életem! Nincs több olyan marha az országban aki előbb havat lapátol aztán jégcsákány aztán ásó...

designo2022. január 28. 17:23

Jöttem, láttam , győztél 😀
Olvasva a fórumon, nem mertem nem elolvasni 😜
Ezen felül : tetszik. Ave.