Átjáró a világok között (novella) 11. rész

Focus•  2018. november 7. 18:13

A királyi rezidenciára sötétség borult. Már mindenki aludt a palotában, amikor Fülöp és hű segédje átosontak a hátsó udvarba. Legalábbis bíztak benne, hogy mindenki rég az igazak álmát alussza.

 

A pince felé siettek. Igyekeztek kevés zajt csapni, mert nem szerették volna, ha a palota lakói megtudják, miben mesterkednek.

Az ajtaja tárva-nyitva állt, így egész könnyedén bejutottak. Claude-nak persze nem sikerült túl fényesen. A kabátja felakadt az ajtóból kiálló szögbe, ő pedig szerencsétlenül megbotlott a közelben álló bádogvödrökre.

-          Ezt nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen vagy! – szidta le Fülöp.

-          Elnézést kérek, de nem láttam. Szerintem ezeket máshol kellene tárolni!

-          Szerintem is! De addig, ha kérhetem, csak halkan! – felkapott egy csákányt, s elindult lefelé.

A szűk járat nem tűnt biztató dolognak ebben a pillanatban, mert a legkisebb suttogás is fülsiketítőnek hangzott.

-          Fe… felség! Azzal meg mit szándékozik tenni?

-          Hogy mit? – nem nézett hátra mialatt beszélt, zseblámpájával bevilágította a folyosót – Berta szerint a kulcs be van falazva. Ezzel könnyűszerrel hozzájuthatunk.

-          Komolyan mondja?

-          A legkomolyabban. Másképp nem fogunk tudni hozzájutni.

-          Belegondolt abba, ez mekkora zajjal jár? Mindenki fel fog ébredni.

-          Nem fognak, Claude. Bízd csak rám, rendben?

-          Ahogy óhajtja, felség.

Végre leértek. Claude alig látott az orránál tovább, és dühös volt, amiért a szobájában felejtette az elemlámpáját. Akarva-akaratlan is a herceg mögött lihegett.

-          Ha megkérlek, ne mássz a nyakamba! Zavarsz!

-          Elnézést, felség! – lépett egyet hátra, azonban megbotlott a küszöbben, s az ajtó kitámasztásául szolgáló vasrúd a falba ütközött, jókora lyukat hagyva maga után.

-          Az istenit, Claude! Jobb lesz, ha ott maradsz, ahol vagy, meg se mozdulj, világos?

-          Bocsánat, herceg, de hátul nincs szemem.

-          Éppen ezért maradj nyugton!

-          De hát kárt nem okoztam, csak ezt a… - odamutatott – Nézze csak!

Odanéztek. A résből aprócska fény szűrődött kifelé, egyszeriben világos lett. Claude belesett a lyukon.

-          Felség, azt hiszem a csákányra nem lesz semmi szükség.

-          Hogyan?

Most Fülöp nézett be a résen. Claude-nak igaza volt, mert a kulcs, amit kerestek, ebben a hasadékban volt elhelyezve. Eldobta a csákányt, s tovább bontotta a már megkezdett falat.

„ Ez a kulcs valami rendkívüli!” – gondolta, amikor végre a kezében tarthatta. Antik darab lehetett, topáz és jáspis kövekkel kirakott, egyszerű kulcs, a foglalata egy sárkánygyíkfej kicsinyített mása. Fülöp még soha nem látott ehhez foghatót.

-          Uram, miféle kulcs ez? – kérdezte a segéd kerek szemekkel.

-          Ez? Ez a vikingek, egyetlen olyan kulcsa, ami a Bölcsesség Kapuját nyitja.

-          A Bölcsesség Kapuja? Az meg mi a búbánat?

-          Nem tudod? – kérdezte a herceg olyan hangsúllyal, mintha azt akarná ezzel mondani, „hisz ezt mindenki tudja!”

-          Lehet, hogy ostobának és tudatlannak tűnök, de fogalmam sincs, felség!

Fülöp zsebre vágta a kulcsot, s elindultak kifelé.

 

(folyt.köv.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom