Boldogok a tudatlaknok

Ohh boldog tudatlanság,

Mily szép, s néha fájó,

Talán jobb nem tudni semmit,

Vagy akarjak mindent?

A félelem megbénít itt bent,

Nem látod szememben a valóságot,

Illúziónak vélsz minden közös boldogságot,

A szívem fáj, a lelkem fáradt,

Bárcsak ne vágynék ennyire utánad.