Filory9925 blogja

Kiültem arra a bizonyos  piros padra,

Vártam hogy jössz és beleugrasz a nyakamba,

100 meg 100 ember sétál el mellettem, de te nem vagy köztünk,

Mondd kérlek miért teszed ezt velem,

Szerelembe ejtesz, majd hagysz zuhanni,

Olyanok vagyunk mint Joker és Harley,

Ha valódi mindenez akkor azt teszed ming Joker,

Ha illúzió az egész kérlek, Hagyj megfulladni a mélyben.

Csak teltek a napok s észre sem vettük,

Szépen lassan egymásba szerettünk,

Már nem csak a vágyak fontak minket össze,

Érzéki s érzelmes csókjaidat nem felejtem sosem,

Epekedve várom, hogy újra lássalak,

Hogy karjaid közt oltalmat kapjak,

Szeretném látni gyönyörű mosolyod,

Csillogó szemed mely mindig rám ragyog,

Szeretném látni ahogy boldogan megérkezel hozzám,

S szavak nélkül is tudjuk a másik mit kíván,

Legyél te a Napom, Holdam, Csillagom,

S ígérem fényeidet kialudni soha nem hagyom.

Csend a válasz mindenre,

Fájdalomra s szeretetre,

Vágyom a veled töltött percekre,

Talán pont ez tart még életben,

Neked ez csak egy átbeszélt éjszaka,

Nekem a magány elmúló pillanata,

Egyedül éjszakázni a sötétségben,

Úgysem érti senki benned mégis reménykedtem,

Azt hittem, te átlátsz mindenen,

De helyetted nem maradt másom, mint a sötét végtelen.

Valaha mindenem kellett,

Most az életem is kevés lenne,

Valaha engem láttál a legszebbnek,

Most még csak rám sem tekintesz,

Valaha én voltam a legokosabb neked,

Most bármit tehetek kevés leszek,

Hiányodat kimondani nem lehet,

De ha valakit igazán szeretsz elengedsz.

Ohh boldog tudatlanság,

Mily szép, s néha fájó,

Talán jobb nem tudni semmit,

Vagy akarjak mindent?

A félelem megbénít itt bent,

Nem látod szememben a valóságot,

Illúziónak vélsz minden közös boldogságot,

A szívem fáj, a lelkem fáradt,

Bárcsak ne vágynék ennyire utánad.