Filemon blogja

Ki az ki így ringat el

Ki az ki ringat

Nem hiszem el,,"

Ki az ki így ringat el?

Én csak egy kőszikla vagyok

Mit a víz el nem visz

Belül àsvànyokkal téli Érc,

Vigyél vigyél vigyél

Kő voltam kő vagyok

Sziluett sötét hajnalon

Vigyél vigyél vigyél...

Kicsit őrtàllok még a domb tetején

Tekintek az útra, 

Holnap újra harcba viszem seregem

Tekintek az útra..

Újra meg újra...

Kémek, vad vidékek, erdők

Fenséges tölgyek

Vadregényes tàj, hideg pusztàk

Meleg làpok, Erdély?

Màr azt sem tudom hol jàrok.

Vadàszat vagy harc..?

Oly mindegy...

Anyàm puha földje vajúdta

Kenyeret tett elém

Gyermeke voltam harmata

Voltam, búzaszemekben

Fénye születtem

Nyàr aranyàn, anyàm ajkàn

Tiszta ligetben, erdőn

Kósza fellegben

Dúdoló gyermeke voltam...

Anyàm mindig hozzàd

Térek vissza sietve

Ezer évig...

Utcazaj, a nagykörút

Borús fa lombja

Őszidőbe rejti

Sàrguló levél hadàt

Borúra derű sodorja

Szél a vàros hajnalàt

Szabad a tànc és

Néhàny levél foxtrotba

Kezd, így dudàlnak

Szàzezrek, mennyegzői

Menet, mi télbe visz

S a hónap, nap, az

Óra, perc is tàncba kezd

Velük repülnek kósza

Levelek, így jó a tànc

Együtt, Kedvesem...

Repülni óraszàm...

Testemet elviszem....