Filemon blogja
Színeidben..
Éjszaka leple az éjbe' kigyúl,
vár hideg éden a téren..
-Jöjj ide kedves múltat idézni,
nélküled én feketében
látom a múltat, színed az éjben
távoli lámpás köd közepében.
-Itt jövök immár, hallom a hangod
rózsaligetből illatokat lop'
hozzad a széllel, kérd a harangot,
zengje az órán, zengje a hangot.
-Éjszaka leple az éjbe' kigyúl,
Vársz te az édeni téren,
köd takaróját messze viszed még.
Rózsaliget közepében:
pad van a téren, átölelő lég
rózsasziromból csók-koszorút tép.
Két keze oly puha, zsálya a réten
szirma kigombol a búfeledéssel.
Ágyam az otthon, ágyam az égen
bárányfellege.. Sípja kezében
pásztora fújja, a dallama éled
nászdal hirdeti boldog a fényben..
Valaki nem fél..
A királynő ott ül a páholyban, a király mellette.
Egy lovag épp lehull a lóról, vértje a földön csörren.
A fekete lovag, felkapja a ló marát és megfordul.
Hátsó lábain a ló hatalmas ugrással lódul.
Leszáll a lováról, és karddal küzdenek.
Lángot ró páncélra fején a tolla leng.
még két perc, már sötét, búsarcú
bájával köszönt az őszi éj.
Valaki ül az ágy mellet.
Cseréli vizes rongyait.
Valaki nem fél..
még a halál
sem rettenti..
Nyár, de szép..
-Mondd az erdő mostanában
hová tette lombjait?
-Én fekszem az avar édes
zörgő testű lomjain.
-Lásd az ég a csillagoknak
rendel égő vacsorát.
-A föld az ég közébe nyár
varázsol koronát.
-Nyár de szép, ha ritka is
hideg őszi hajnalon.
-Nyár de szép, de ritka is
hideg téli hajnalon..
Apró dolgaid..
Összekaptad apró dolgaid,
azt mondtad mész, (a tükrön át
láttam hogy visszanéz) Mintha
várnád marasztaljalak, mintha
kérnéd magasztaljalak. (A tükrön át
láttam, hogy könnyezik).
Összekaptad apró dolgaid,
mint akit a tél varázsol, hideg
széldzsekit, télipulcsit vettél
alá s lágy érzéseid.
Pipacs gyúlt az ajkaidban
én csak néztelek, mint aki
egy arcot öntöz nem a réteket..
Mint akit a tél varázsol
megfagyott a táj, indult
volna bent a könnyem..
dérbe hűlt halál.. Dérbe lábadt
két szememmel nem öntöztelek!
Dérbe lábadt kék szememmel ,
gyémántot teszek, gyémánt
lesz a gyűrű éke, mondd ha
hordhatod, annyi mindent kéne
tudnom, annyi most a gond.
Összekaptad apró dolgaid,
én a széken várlak és te..
(látom, hogy legyint) kender
kóccal hajba kapva várom
ajkaid, összetépve minden
álmot, (látom, hogy legyint).
Összekaptad apró dolgaid..,
mégis.., hatalmas hegyekre
hordtad vágyaim, ahová én
nem érek fel, (látom, hogy
legyint).. ahová csak Isten
érhet, (érzem rám kacsint).
Pajkos arcod ahogy régen,
úgy szerettelek, örökmozgó
hullámaid élet-tengeren...
Összekaptad apró dolgaid,
kagylót, gyöngyöt nagy
hajókat mint a vén kalóz
mind a kincsed éjszakábanelásta a hold.
Összekaptad apró dolgaid,kérem majd ha visszatévedsz
hozz egy jó vacsit..Közöttünk..
http://www.youtube.com/watch?v=9d0R4hSYsI8&ob=av2e
Keresem azokat az éveket
mikor a semmi volt a minden
csak álltunk a szélben, két
mozi közt elégtünk, a szerelem
tengerében. Alakok voltunk
egy felnövekvő szertelen
nemzedékben. "mi voltunk a
rock,.." és hordozott az élet
láttuk az eget láttuk a kéket.
és nem számított, ha nincsen lány
vagy eső után nincs szivárvány
de szerettük azért a mosolygó
táncot, a farmerbe öltöző
drága világot, ha formás
nadrágja szakadt is volt
nem varrtunk rá, nem kellett
folt. Csak szólt és vibrált a tér
összeölelve hallgattuk mind
csak szóljon csak recsegjen
"azok az évek úgy nyolcvan körül"..