Filemon blogja
Új tavasz ébred fel
Egy régi korhadt erdőszéli fában
él az én mátkámnak ölelése,
néha fejsze fénye hogyha bántja
villan karja félszeg napsütésben.
Régi erdő hatalmas lugasban
tölgy terebély tavasz koronája
arany levelet bont a magasban
repkény kúszik fel palotára.
Erdő mélyén liliom mocsarában
vén ladik gyűjti emlékeit
evezőt lopva kéri a fákat
adják a fénynek vén léceit.
.. és kiér a napra, hol boldogabb
néhány virág karol át idegen
ringva a vizbe süllyed oda
hol vágyban a mélység ül hidegen.
.. és korhad a csónak földdé válik
mocsár ölébe kis fát állít
új tavasz ébred fel.
Napfény..
http://www.youtube.com/watch?v=8tEXPJGeGbU
Napfény csecsebecse csókja
csattan, cserebere harmat
dérből pattan, lefetyel a
hajnal szellő nyelve
szeletel a téltől néhány
percet. Angyal hasogat a
sárga napban, tél hull
erezete szálka kattan.
Csend hull madarak a
szárnyas égen, kéken
csivitel a nap fényében..
Éjbogár.. (x)
Éjbogár a láthatatlan
fecske csőrében pihen,
nyári órán május álmán
fecskefészekben lelem.
Gyöngyszemén a csillagokkal
hal'-tavakra néz a hold
arcod nyárba húzó fénye
pillanattal vándorol.
Talán soha nem is látom
kristályszínű szárnyadat
kívánom a hullócsillag
hozza el az álmodat..
Zúg a szél..
Zúg a szél borús ligetre
Óceán lihegve táncol,
Zendülő tavaszba hívja
hold a felhős délutánból.
Ár-apály követve bókol
tarka gömb az égen
reszket, kell-e még a
tél-vitorla összecsókolt
fellegekre...
Olvadó nyár-virág
Halk csobogás fogad erdő mélyén.
Tiszta patak vize csöndben ring, és
Hallgatom, őz, ahogy issza vizét.
Rohanó nyár csobog, őszbe vegyül,
Még az eső, zivatar nyári, de
Ím, ide csókol a hontalan ősz.
Rohanón, Szent István int a reménynek.
Izzik a bor-vörös csók, helye ég.
Lábam alatt csoda szőlőprésben
Pluttyan idő, ide csábít téged.
Tiszta szemed ragyogása becéz,
Libegő falevél hullat öledbe.
A szél kacagó boldogságban
Hűti a láng-tenyered dideregve.
2010 augusztus 17.