Vissza

Filemon•  2020. október 25. 21:55  •  olvasva: 135

A Szajna parti várost belepte a hó.

Galambok ezrei húzódtak vissza a poros 


Padlásokra. A hideg és a por nehéz félho-


mályba zúgott. A padlások sűrű erdejét


kevesen ismerték. Valahol egy zongora


várta, hogy megszólalhasson. Szürke


portól álmos billentyűk hevertek sorban.


Galambok az ósdi szekrények polcain 


Bújták a könyvek lapjait. Megállt a város


zaja egy pillanatra s kint maradt. A sorok


egymást követték. Lapok-lapok erdeje


Ringott egymás után. Szinte el is felejtet-


te, hogy szárnya van, a kád széléről


nyúlt, hogy megeressze a vizet a kádba.


A könyv elragadta.., mintha nem is


száraz kenyeret csipegetett volna egy


órája a téren, megállni látszott az idő.


Pörögtek a lapok. Lóra szállt, átvágott


a falu főterén, le a régi kastélyromhoz


Szerelmét várta.. a fű nyári zöldje


eszébe juttatta a könnyű csípőt.


A finom rojtos hajfonatot.


A repdeső szemtelen


Kacajt, és a bársony


Álmokat...




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Filemon2020. október 27. 09:35

Semmi baj, @Kicsikinga: nem történt semmi..;)

Kicsikinga2020. október 27. 06:59

@Filemon:
Ezek szerint nagyot tévedtem, és kérlek, hogy ne haragudj rám!

Filemon2020. október 26. 22:52

7...:))

Filemon2020. október 26. 17:51

@Kicsikinga: egy tévedés.., itt poeton nem volt semmi ilyesmi, nem írtam sem nyíltan sem titokban senkinek... viszont volt vki egy darabig akihez írtam verseket de ő nem is tudott róla, szal nem is írhatott vissza

Kicsikinga2020. október 26. 17:38

@Filemon:
Jaj, netán rosszul emlékeznék!
Egy félprofilra, szőke hajjal, a nevét természetesen nem írom ki.

Filemon2020. október 26. 16:58

@negyvenkilenc: köszönöm, ...igen a képzelet, de ez próza nem vers (de nem számít...;)

Filemon2020. október 26. 16:56

@Kicsikinga: ezt most nem értem, kivel írtunk egymásnak?

Kicsikinga2020. október 26. 16:31

Még emlékszem, hogy milyen szépségeket írtatok egymásnak!
Most egyoldalúan történik, de nagyon szép!

negyvenkilenc2020. október 26. 05:46

A képzeletnél van e nagyobb csoda? Talán csak az, mikor így-úgy valóra válik. Bűvöletes vers.