Viharban..

 Ott szálltam a háborgó tenger felett, mint elfáradt madár, hol ember még nem járt, hol villám tép dühöngve, és dörgő hang kiált, hol vadság minden óra, a vihar zord kabát, csőrömben cipeltem, volt egy nagy faág, szívem vitte visszhang: a béke dalát....és szálltam szélben, szálltam hát, végeláthatatlan világ, árva fát kerestem, árva ág-szobát, levelekkel bélelt zöld fa-koronát. Tépett szárnyam szélben, vicsorgó halál, tépett létem láttam, lassan mennybe száll.. fény hozott fölöttem, fény-hozott virág, szárára felültem, angyal volt talán..