Vidámpark

Filemon•  2012. február 20. 08:23

Gyorsan átúszott a túloldalra, levetette a búvárruhát, és kifeküdt a napra. Senki sem zavarta. Letérdelt hozzá a csend, és bekrémezte a hátát. Lassan beleszagolt az alkony egy kis fuvallattal a víz felől, csak finoman, mint mikor apró rövid levegőt veszünk az orrunkon át. Kis szellők kergetőztek. Erre felébredt és csobbant. Az ősz nem hatotta meg, mert még meleg volt, de már nem égetett a nap. A bőre viszont elég barna volt a nyárnak köszönhetően. Visszagondolt a dúskeblű nyárra. Hatalmas tölgyekben elvesző időkre és a szigeten a füzek alapos leckéire. Mindig tanult valamit. Szeretett háton úszni mert olyankor a könnyező ágakat bámulhatta alulról. Ennél jobb nem volt. Egyszer megleste a törpeharcsakölyköket ahogy banánfürtként álnak vagy százan a víz felszíne felé nézve. Akár egy méterre is megközelíthette őket, nagyon élvezte az ilyen élményeket. Az egész nyár a szivárványszigeten telt. Árnyas lugasok és tölgyes völgyek váltogatták egymást a környéken. A szigeten persze volt néhány patak is. Belefeküdt és hallgatta ahogy csobog. Rezzenéstelen lesett egy őzpárt inni. Egyszer egy béka ugrott a hátára. Gyorsan megfordult és nevetett. Nem igen lehetett meglepni, mégis mindent felkutatott mindent "kipróbált" mint egy nagy vidámparkban.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!