Végigszántani..

Egyik nap elmentem hozzád,

a külváros vérszegény volt

és szánkópálya fogadott

csúszkáltam s mikor elkaptál

rájöttem hogy folyton figyelsz

néha amikor a villamos-pályán

kettőnkért csikorgott a szerelvény

megdermedve láttam hogy te szerettél

csak én nem mondtam szeretlek.

Mikor elkísértelek egyszer már

majdnem mondtam, nem értem magam

suta voltam de vidám a cipőm talán

felemás, magas szőke..

Egyszer pedig túl sokszor mondtam:

szeretlek. Akkoriban szekérrel

jártunk szántani, s mikor kifogtuk

a lovacskát és levettük az ekét

felszántottuk a fél Pilist..

Ez is szép volt.

A jövőben ígérem, hogy más leszek

majd lassan járok jó magot vetek.

Csak ásni nem fogok, nem szeretek

áskálódni. Egyszer kérték hogy

ássak egy autóig, és megkérdeztem

hogy odébb tolhatom-e a Skodát,

mert túl nagy volt a távolság.

Néha írhatnál, vagy ne is már mindegy.

Ma kimegyek hozzád, és virágot

viszek, talán gyalog megyek

és a parcellák között a fagyott sírokon

a kővé dermedt könnyeket fogom...

Végigszántani..