Vèdvàr

Az ősök bútora vagyok, díszes komód

Bàlvànyimàdóknak csak a komódon a por

Szèles az èn terem ahova sok ember jàr

Èn vagyok a bor ès èn vagyok a pohár

Zsenge fűszàl a réten ès bújó patak

Èn vagyok a szíved ès èn vagyok a nap

Èn vagyok a kedved ha szomorú vagy

Èn vagyok a rózsàd a kertek alatt

Èn vagyok a szellem a keresztek közt

Èn vagyok a múzsa aki àtöltözött

Èn vagyok a fekete gyàszoló èj akihez

Sírhatsz ha minden elèg, ès mindenből

Elèg, ès nem vagyok semmi se senki

Neked èn nem vagyok az akire emlèkezhetsz

A minap annyit sírtam, hogy màr semmi

Vagyok, az elköltözött fekete napod

A fogyatkozàs a halk kis homály a lidèrc

A kertben aki vàràrkot às...vàràrkot às

Az egèsz orszàg körül, aki víg harcba hív

Most egy asztal körül, hol lovagok ülnek

Ès bölcs mèg a szèk is s a làthatatlan

Porszemnyi ellensèg is megfutam(szik),,"

Az erő vagyok.., a halàlomig....