Úton..

Filemon•  2011. július 18. 06:40

Hajnalodott, mikor kiértem az útra.. a hajlongó fák félénk tinikre emlékeztettek a parkett szélén, mikor csak egymás szemét lesik, senki nem akar elsőnek táncba menni. Szégyenlősen lépnek egyik lábukról a másikra. Közben kigyúlnak a percek, és röpke mosolyokkal szórják a szimpátia jeleit. Valaki leül, mintha nem bírná az érzelmek hatalmas áradatát. Az út mentén sűrű aljnövényzet húzódik. Padok.. és asztalokhoz ülhetnek így a szórakozóhelyen.. itt erre tévedt szarvasok és őzek teszik tiszteletüket. Nem félek, csak jussak el az első településig. Ekkora szélben nem jó széllel szemben menni. Fárasztó út vár rám. Az égen sorakozó szürke szivacsok nemsokára majd kicsavarva fognak eloszlani, érzem. Nem sok fény van.. lassabban jön a reggel mint gondoltam. Mintha a fák is fáznának, recsegve koccan össze foguk. Karjukkal egymás széldzsekijét csapkodják, s a levelekkel integetnek közben hadonászva. Nem lennék a helyükben. Az útpadka a kövekkel zörög a lábam alatt. Az erőlködéstől néha kikapar a talpam, mint egy gyorsulási versenyen.. Néha ezt erőltetem, hogy ne legyen annyira unalmas az út. Állatokat még nem láttam. Ilyenkor biztos összebújnak valami hasadékban, minél láthatatlanabbá válva a tomboló természet szeme számára. Annyira erős a szél, hogy már fi szögben megyek, és néha eszembe jut, hogy inkább mennék az ellenkező irányba háromszor annyit, mert lehet, hogy gyorsabban ott lennék.. Eszembe jutnak azok az igazi balatoni nyarak.. most nem fürödnék az biztos, de lehet, nemsokára épp olyan vizes leszek itt is. Még egy autó sem jött. Egyszer eltűnt jobbról az erdő, és a Balaton sarka látszott, olyan szürkén, mint az ég. Lehet, hogyha nem tudom, hogy az a tó, észre sem veszem, annyira beleolvadt a képbe. A nádas őrült alternatív pogót járt a szélben.. Össze-vissza rugdosták a víz hullámai.. (ezt csak képzeltem). Bár egy jó darabon hiányzott a növényzet, nem láttam a vizet. Elég messze volt az úttól. Na, az első dörgés.. jó kis nyári vihar készül, és még öt kilométer van hátra. A villám beragyogta előttem az egész eget, mint vaku, és a hátam mögött csapott le valahol. Megnéztem volna milyen. A vihar egészen ellopja a figyelmem, most csak arra tudok gondolni, hogy minél hamarabb az állomáson legyek..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Filemon2011. július 18. 09:19

Déli pályaudvar.. majd..:)

skary2011. július 18. 07:02

barosstééér...kiszállláááás! :)