Tóth Àrpàd: Amíg a csókot...

Filemon•  2020. március 11. 15:53  •  olvasva: 139

Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam


Forró és száraz volt az este,

Zengő üvegből volt a teste,


S a törleszkedő, illatos fák

Lágy lombja csupa villamosság.


Ideges, szikrás alkonyatban

Állottam ifjan és riadtan.


És hallgattam, mintha zuhogva

Valami vak malom zokogna.


Égő agyam alatt a mélyben

A szívem zakatolt az éjben.


A vérem titokzatos árja

Hajtotta bennem muzsikára


A vágyakat, forgatva resten.

...Ó, mennyi álom, fény meg isten


Dalolt és lüktetett át rajtam!

És közben száraz lett az ajkam,


Forró és száraz, mint az este,

S a megváltás csókját kereste...


Futottam, félaléltra váltan,

Amíg a csókot megtaláltam,


Az első nyirkos, hűvös ajkat

Az első bús férfi-nyugalmat,


Az első csöndes, árva szennyet,

S könnyes szemem fölött a mennyet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Filemon2020. március 12. 19:41

;) @Perzsi.: igen nagyon szèp

Perzsi.2020. március 12. 10:01

Csodaszép. Nem hiába Ő a kedvenc költőm.