Tavasz

Ringató végtelen, egy régi versén elmereng tornácán a hintaszékben Tavaszanyó kedvesen gombolyagból most a fűben lassan nyárba szendereg. Őszülő arany hajában árvalányhaj díszeleg.  Körbe vesz tavasz palástja lassan kész a zöld selyem. Tányérján fonott kalácsa nyárra sül meg rendesen.  Ténfergő  balettruhában nyár várja már szüntelen. Vékony lába mint a pálca szeme csillog éhesen. Bóbitás patak varázsa  futva köszön csendesen, régen elfelejtett vágya hegyről  úgy szaladni le. Tépelődve visszanéz nádasba  karolna be, fűtve Mars csodája várja párolog szer elmesen.