Séta..

Séta a téli erdőben, színek helyett levelek

avar-szürke kerevet, lehulló év és új,- alvó-

rügyek a remény fáin, napfény a meztelen

erdő-fürdető csendben.. sercegő lépteink

nyomán rezzen a hulló óév, múltat sebtiben

elfeledem, két kezedben két dió, harmadikat

én viszem, álmaim hamvas sárga színben..

Suttogó szél zenél, valahol a fenyvesen túl

a domb túloldalán sípályáról álmodik a tél,

fehér álmán hólepel szánkózik oly színtelen..

Te elöl ülsz én átölellek, lecsúszunk a völgybe

ketten, szánkópálya rejtekén, hol igazán még

tél a tél, s a zöld szemedben ott a zsongás

hógolyót gyúrsz, megdobálnál szánkópálya

rejtekén, hol igazán még tél a tél, hóba

hempereg a kedvem, hozzád bújik ünnepedben

kergetőzve külön válunk, Te elhúzódsz ha

megpróbálom elkapni a két kezed, Te hógolyózol

szüntelen, de kapsz is egyet ha már küldesz

hó-csatában kergetőzve elcsúszunk, hogy átölelve

mindenütt fehéret lássunk hófelhőkbe' fenn

lakásunk fehér függöny rejtekén tovább álmodik