Semmiség..

Fénycsomagban érkezett,

apró fénykísértetet

mozgatott a képzelet..

Roppant apró reggelen,

Felhő fázott féktelen..

Csóró esőcseppeken

Csúszkáltunk de nesztelen..

Égi szürke számvetésen,

összegeztük már ebédre

mennyit ér az életünk,

elfelednek, mint letűnt,

komposztsír-keresztes álmunk,

mint avarral, összeállunk,

föld leszünk a végeken,

várárok, vagy szénelem,

kémikus kísérleten,

szerves létünk vízmosásban,

megfürdünk a nincstovább-ban,

s hangra hanggal némaságban

áttörjük a néma gátat..,

mint a szélvész vad folyója,

nyargalunk, mint harci Trója

utolsó nagy ütközetben

újra létbe sütve egyben

cukrász süteménye lettem..

apró édes semmiség...