Rózsa..

Még sírnak, még sírnak a rózsák, mint kapujában az újnak,
bimbó a mennyország, mint kapujában az újnak, bimbó a mennyország.
Kék keretének, kék ege felhős, mint a kevésnek, kék haja őszül.
Hó.. feketében két szeme szürkül, mint kapujában a sírnak, kő
feje gördül. Ott pihen holtan a bimbó, várja, hogy fénybe mehessen
Úgy keze vérben... függ szeme fenn a kereszten. Kék ege mindig
is úgy lesz, eső rügye pattan, cseppen a bokron, tiszta patakban.
Kék keretének az ég az alapja, földje az anyja, jó a kevés is, ha
szíve beissza.. jő az eső...., itt van a hétfő, fényre kipattan, rózsa-alakban.