Régi dalok..

http://www.youtube.com/watch?v=rX69ZkkSumw

Ha kószál a réten az alkony,

a nap alacsonyan száll,

a fűcsomók árnyékában

eléggé sötét van már..

A mező patakja a hídnál

a mi szerelmünkről mesél,

duzzasztott vize volt egyszer

de gyorsan jár a sötét..

alkonyban hallom az erdőt

altató zajokból szól,

fészkéből távol a szívem

pacsirta hangja dalol..

A sündisznó avarban kutat

csak lessük, milyen hangos

lábunk a még meleg utat

(a kezedben tűz hegedül..)

futva tesszük meg mégis

mert kergetlek kedvesem

fáradva lelkemben kutat

a naplemente fenn..

(Fehér bőröd Olyan nekem..!)

a régi dombon kérdezem

jársz-e még a hasadéknál

ágyúk álltak úgy hiszem

innen lőtték a innen szálltak

csókjaink az égbe fel,

innen estünk némaságba,

innen jött a fény, hiszem..

Néha könny és néha lárma

néha hangos nevetés,

bőröd illat mámorától

soha nem lesz menedék..

Úgy kívánom még a fát,

és bokrok alján még a sást

a régi hidat, hogyha járjuk

táncol újra víz velem,

kendőd drága, olyan vágyba

tekerted be életem.. hogy

azóta, a tél a nyár, csak

vándormadár semmi más,

jégmadár a párja nélkül

tengert járja óraszám..

Lengő idő lánca kattog

láthatatlan ott mozog,

láthatatlan sóvár élet

mező lakta alkonyon..

Ahol sötét fűcsomókat

tapos szét az értelem,

mi messze már, mi arra

téved, alkony órán szendereg...