Pajzs..

Hatalmas alak áll egy fénylő helyen..

ruhája mint acélforgács, munkahelyen

pajzsán a nap csillan, süvegén kereszt

lándzsája mellette a jobbján, végtelen

napfény cirkál a hegyen, rostélyán

elmereng, halkuló világ hallgatja

szüntelen, körötte a földnek héján

lehullott levelek, bokrok ága hirdeti

a telet, néhány madár kapaszkodik

ágán, daluk már a tél lehullott

lombján, színvilág ha téli-szürke..,

kék szemét az égre fel, lángja

ott a nap tüzében vörösében

ünnepel. Színtapéta néha mikor

eső után szivárvány, lelke íve

mint a lépcső boltívet ír, körbe

jár.. Szellő foltja az avarban

ahogy néhány levelet, félresöpri

föld barnája kenyérbelet csipeget..

madár röppen kér a földtől, rikkan

alkony köpenye, tolla ében jó

galambja elkíséri, eleven.. két

szemében most az alak nézi

lenn a vacsorát, két madár a

kenyérhéjjal hogyan rendez

szócsatát. Fenségesen bölcsen

hallgat, megszokta már csendesen

ezredéve áll a szobra pajzsa

idő-végtelen..