Óda..

Kék ég vad homok

lágy karodba olvadok

tenger ajka csókol éppen

fényvihar a napsütésben

rózsaszín tavaszba vágyva

serceg itt a régi kályha

álmodom a lakatlant

parttalan éden paplant

reggel kókuszér' kell

másznom, én hozzám

bújsz, és rád vigyázok

édesvíz' keresve kullog

szemem szigetére hullott

arcod, csókod, mindened

édesvíz tekinteted, élet

vagy de nem csupán

a hallal bő mély óceán

és dal ha kérem,

fodros ének, szöszke

rózsa közt a széllel

illatod remegve csókol

balzsamos virágod borzol

keresve a vad homokban

partot érve ladik koccan

hajótörött költözik

szigetlakót hord a víz..

Mi nem csupán a hon

talán, a szívem szigetén

talán, örökmozgó óceán..