Mindenem..

A járda szélén ülök, csak a semmi van közel..

Arcodra az a régi mosoly ül fel, álom..

Varázslom.. kihúzom a kalapból a nyulat,

A régi jó hangulat, újra veled mulat..

Csak kezdem, csak éppen, hogy összeér a szánk,

Hogy is hívják, csókkal szült remégő láz,

Vagy lázzal szűlt remegő, csókba tévedt szilánk?  

A hasfalamon apró rezgő vágybolhák, hiány..

Csíp a helyed, csíp az űr, légmentesen hegedül

S a vonó egy hirtelen pillanatban lemerül,

Lebegésből, hangok másznak, hangutánzó állatok,

Azt hittem, hogy belerúgtam, pedig mégis áll a tok.

A hegedűt beleteszem, űrben állva kedvesem,

Rózsaálmom mit ültettem, visszavár már úgy hiszem.   

Nincs a kedvem ahol hagytam kincs az úton elveszett

Hozzád lázad mostmár minden, járda széle, mindenem.