mikor megôl a kíváncsiság..(de megùszod)..;))

Egyik fanyar reggel, mikor kopognak, ajtót nyitok. Szoktam úgyis nyitni ha nem kopognak, meg ha megyek valakihez. Szóval kinyitom az ajtót hát nem ott áll a kíváncsiság késsel a kezében?!?!? El is ugrottam rögtön csak reflexbôl. Én is kíváncsi voltam , hogy ki az de nem ennyire, hogy kést rántsak. Egyébként rég rántottam csirkét.. De hogy is van ez? Az ember fog egy kendermagost és megrántja, de akkor elesik szegény, meg elkapni is nehéz, mert fél és tudja, hogy rántgatni akarják. -Visszatérve: a kíváncsisággal küzdök az elôszobában, nyaggat, hogy ne hajoljak el folyton, meg szurkál.., átmegyünk az étkezôbe, folyik a harc...De hát a harc hogy tud folyni, hisz nem is folyadék?!?!
Hát asszem kezdek úgy ìrni mint ahogy Laár András beszél a tv-ben. Gondolom ragályos, vagy ,,Nooooórmális"?!?!
Kezdünk betáncolni a nappaliba én és a kíváncsiság, ahogy küzdünk hát nem sikerült neki?!?!
Fekszem az ágyon, már kihívták a papot, bùsan ül az ágyam szélén, mormol valamit. Én kíváncsi lennék de már nem tudok az lenni. Rám veti tekintetét, látszik, hogy kíváncsi, a szobalány elmeséli neki, hogy mi történt, a pap ismét mormolni kezd majd keresztet vet és elmegy. Másnap korán felkelek, hát a szobalány nem elment?!?!.. Nem hagyott levelet sem, vagy két szót egy papíron, most hova utaljam a májusi fizetését elsején?????....megöl a kíváncsiság