Míg gondolatból..

Filemon•  2020. január 13. 23:07

Míg gondolatból lesznek újra fàk


Fenn a hegytetőn egy elveszett


Vilàg, tarra vàgott erdő sírja vissza


Mókusàt, a hideg kivàló új odút


Keresni, s talàlni megvető halàlt..,


Meleg otthonok üdvözlik a rodhadt


Pusztulàst, hideg vèŕcse vijjogàs


De oly szèp a völgy mi erdő utàn


Maradt, kutyàmmal megcsodàltuk


Ez èteri csodàt, kivàgott tölgyek


Illata a gyomrom egyre fàjt ès


Megjött az enyhet adó fenyő


Kopogva ajtóm előtt àllt.. ..hàrom


Gyermek ènekelte a tèl dalàt...



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. január 14. 12:54

Törölt hozzászólás.

Rozella2020. január 14. 10:52

Van egy program, ami szerint sok millió fát fognak ültetni... Mo-n, de ez nem elég! Kaparni egy gödröt, "beletemetni " a fiatal fát, nagy felhajtással odhívni a sajtót...aztán megveregetni a mellüket... A fát és az erdőt is nevelni kell! Van egy gyönyörű szavunk: csemete, és nem véletlenül, használjuk arra, ami.. A tarra vágott erdő képénél kevés szomorúbb látvány van a világon... Megérintő a versed.