Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lét
Filemon• 2012. március 9. 10:08
Egy szellő hátán ringatózó lélek
úgy kívánja már, hogy újra éljen.
Napsugár simítja, arca kéken
szivárványt fest kósza napsütésben..
Eső után futó kis patakban
nézi magát szende alkonyatban.
Legelészve kint a gyenge réten,
tél virágot tép a szürke éjben.
Holdja nézi fátyol kábulatban
Miként lesz a mező újra paplan.
Paplanja a kúszó halk tavasznak,
Zsenge ujja lenge harmatoknak.