Láthatatlan szabadság

Filemon•  2012. április 3. 13:17

Még szinte fel sem jött a nap,

már ott keringtek álmai a nagy ablak alatt.

Kéregetve tágra nyílt szemekkel

reggelt énekelt a vekker, sápadt öreg

kese-szín verettel. Kicibálta

szárnyait a vánkos, fehér csipke-

csapásokkal szálldos.. Bár nyomta

le a két keze, csak csörgött.

Bár szorította vén feje a földhöz

csak elszállt a párna, vitte..,

álmait repítve.., hitte csellengő

arany szobája, hogy felszállhat

a vár ormára, s zászlót tűzve

lengedezve, újra szabadságot szülve

fűszoknyát rabolt a város

mintha összekötötte volna köldökét

a láthatatlan szabadsághoz...

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!