Képzelet..

Szótlanul hallgatlak, Te valahová bámulsz

az ablakon át, és mondod, mondod imád.

Ha tudnád mennyire így van, mennyire fáj

s ki Téged imád, csak hallgat, nem mondja

csendben nyújtja nyakát, mint aki kéri húzza

igád, lassan a szántók a földön minden rögöt

kifordítanak bennem. Vártam az esőt, csak Te

sírtál. Vártam a havat, csak a jeges szíved

csepeg néha. Hirtelen megfordulsz, pislogsz..

Kihúzod a függönyt, a nap szilánkosra töri,

karcol az üveg a parkettán. Az áporodott lég

többé nem áll, kimegy és sört kér.. A tánc

közben néhány lány szeme méri, és áthúz

minden korábbi számítást egy csók és néhány

halk bók, elsuttogott nyilakkal teli varázslat..

.. és akkor a régi padlást már be is rendezzük,

ott áll a hintaszék újra. A garázs ahol annyit

pepecseltem, na ott lesz bőven munka!

Barkácsolás, ahogy mindig akartad, "-és van

egy dolog!" -hallom megint és boldog vagyok,

hogy két kezed int: -kész az ebéd, -csak egy

pillanat, mindjárt jövök, ezt befejezem ez az

életem...