Íriszed

Szirom-szekrényben szerelmet sző az éj

csillagos pókját ismerem jaj de rég

hálóján szíveket sorsokat gubózgat

összefon kezeket és ruháspolcokat

Összefon álmokat összefon arcokat

csókra kész bűvölő "hunyorgó" ajkakat

csillagot felleget ingen a gombokat

emlékbe révedő szerelmes gondokat

Összefon békét és összefon háborút

összefon napsütést, összefon lágy borút

Nyáron a réteket, ősszel a lombokat

télen a kandalló szőnyegén oly sokat

Éveket, érveket, színeket, fényeket

lángoló potrohán keresztes képeket

tornyokat templomot imával telt napot

könnyekkel sóhaján szíveket gyontatott

Gyárakat árkokat réteket sírokat

"sírok közt anyókát ki halkan sírogat"

keszkenőt, lepedőt édesen epedőt

húrokat, ajkakon dalokkal billentőt 

titkokat, hallgatag elhaló hangodat

ébredést, kék eget, könnyező lantodat

mind, mind a pókunk hálóján díszeleg

de mégis a tisztaság, tisztaság.. íriszed...   

Idézet a versben: Radnóti Miklós: Nem tudhatom..