Huhogó fenyves

Máté Péter: Vándormadár   http://www.youtube.com/watch?v=Cdrn2sq6yvc 

Csak néhány órája volt a napon és máris érezte, hogy mennyire is hiányzott neki a tavasz. Két bagoly szállt át a tisztás felett. Ez a hely nem volt mindig ilyen. A felső-vezetékek miatt vágták ki a fákat, át az erdőn messze ameddig a szem ellát, és tovább. Látta amikor egy őz tűnt el az erdő szélén. Kettesben akart lenni a nappal. Hátra nézett és a falut csodálta a völgyben. A kivágott málnást belepte a gaz, és már nem jártak fel gondozni olyan rég, hogy a karók jó része is kidőlt. Átadta magát a fénynek és a jövőnek. Létrát nyújtott neki a domboldal egy eljövendő új világba. Valahogy a madarakkal volt kapcsolatban. Újra szólt a fütty, és nem a vonat mert az itt már nem járt mióta leállították. Belegondolt, hogy mennyit járt erre régen és mennyire ismeri a fákat. Tobozokat csent és átdobta a másik oldalra mert olyan kedve volt. A fenyők is érezték a kikelet súlyát kissé fáradtan a tél leplétől, mint kísértetek huhogtak sejtelmesen. Így is hívta: a huhogó fenyves. A sípályánál megnézte a gémeskutat és az út mentén látott néhány nyulat messziről. Kellemes séta, gondolta miközben még mindig a huhogást próbálta lefordítani ami távolról még különösebben hangzott.