Hold virága...

Tél-hideg éjszaka, csillag az égen,

Oly hideg éjszaka, nélküled érzem..

Hűsöl a hold, keze fázik a szélben,

Sapka az ég, feje nagy feketében..

Fázik a hold füle, hallja a szélben,

Elszállt kedvese hívja szerényen..:

-Jöjj ide gyorsan, jöjj ide szépen!

-Nem mehetek, kell fényem az éjben!

-Jöjj ide gyorsan, jöjj ide szépen! 

-Nem mehetek még, nap tüze fényem!

-Jöjj ide gyorsan, jöjj ide szépen! 

-Éjbe világít arcom az égen, 

nem mehetek, jöjj kedvese fénynek!

Hallgat a lány, és hallgat az ének,

szirma világlik, árva a réten.

-Ím, idefújtak, száram a földből,

ég fele nyúlik, kúszik a tőről..

-Íme a fényem, látlak a réten,

látom a hulló, sóhajod éppen..

Bánatod osztom, bánatot érzek,

Küldöm a hulló könnyemet érted..

Nőj ki magasra, nőj fel az égig!

Illatok, illata, hozza a szél is!

Jó szele úgy vigye, orrom a jóból,

újra vegyüljön, véled a csókom..

Hajlik a tő, és hajlik a szóra,

öntözi könnyem, és eljön az óra.

Nászba virágzik, ég koszorúba,

csokra a menny, és csókra kigyúlva.

Illata fürdeti szívemet újra,

Táncra virágzik, már sose búra..