Golyától

Az ôsz nádak bugájába bújt

Hajnalban írom levelem, kedvesem

Hajnali patak lelkem az alföldi réteken

Marha issza vizem s kóstolgat a nap

Tükrömön holdat alkot az alkonyat.

Zsebemben ebihalak kô-emlékei,

Mint golya ki békát nyelt s gyomrát

Megülte a hit, délre költözöm nem

Vágyom télre kedvesem.., a bor

Szárította ruhám elteszem.

Mennyi régi kép szúnyogos

Reteken, fekete- fehér tollaim

Írok velük neked.., Afrika felé

Postán majd feladom, irok

Napkozben s ejjel is almodon...