Esörajz

Oh te szeptember, bortakaró ágyamon..,

Összetépett nyár,,hegyek" az utca

Mint ki bezsongott, s egy hajléktalan

Két kezével szorítja a tegnapot,

Nem akar megázni, érzi már a végét

Hûvös kútvizével az ôsz köszönti lényét

Hosszû hajba túr a szél, ázott borszag

Terjeng, vizes ruha otthonán a mellkasa

Ha tesped. -Megfázol! -csak szól egy hang

S a körbe nézô szellem kannásborhoz nyúl

S az éj paplanába ernyed.