Emléked..

A sápadó leveleket pirosra pofozta a nap,

és ez a múlt festő-vásznán lebeg

én mennék veled, valahol a hátsó kertben

rekedt lelkem, hozzád bújt csalogányt

csábítani a szélben, csalogányt a télen

ezzel persze máris tavaszt idéztem,

hívószavamra Párizs, néhány emlék-barát is

felkapta fejét, de valójában nem jött

más csak egy menyét, a csirkebőrre amit

hátul hagytam a kertben, és mégis olyan

eleven a hajnali dallam ami itt kering

és felkelni akartam, hogy meghallgassam

mert hiába van a fülemben, csak emlék..

De én igazán felidézném azt a csacsogást

ami örök melódiája hangodnak, valami

tizenhét éves nem túl kéjes, de lágy

szerelmes pezsgés, kedves hang és

némi furfang, ölelés és bor-színkeverék

mámor és őszinte csodálat, ember feletti

hiányzol-is-bánat, és szavak mikor látlak

és hímzett életünkön a pompás virágnak

mi Te vagy.. csók jár... de most csak

csókák, és némi őszi vetés éledt és

most kicsit fagyott.. a napfényben még

ragyog, ahogy én is néha boldog vagyok..

http://www.youtube.com/watch?v=n4pWcVPUybE