Egy nap..

Könnyű vígság

körbe táncoló,

Hajnalpírban

ring a vén folyó..

Partján csónak

benne vén halász

hálójában,

kóricál a nyár..

Lengő fűzfa,

könnyező világ,

hajnalpírban

fürdeti baját..

Éppen két ló

jaj de táncoló,

rétnek szélén

fürge mint a szó..

Patkójában

szikra mint a nyár,

lángot lóbál

lenge tűzmadár..

Csóvát fújtat

szél a bokron át,

napfény csókol,

mint a vén kovács..

Szende reggel

rebben mint a szárny,

pille pollen

szunnyadó virág..

Lassan rakja

kovácstűzhelyét,

fényben táncol

zümmögő a rét..

Koppan patkó

aranyszínű már

hajlik körben

üti a kovács..

Fenn az égen

felhő szüntelen,

hűti szépen

szellő szemtelen..

Mikor este

leül a kovács

koccint véle

szíve a halász..

Hallal, jóval

kihűl a kovács

patkójában

fehér hold a nyár..