Egy fának dőlve..

Egy fának dőlve hallgatom

mit üzen a holnap lombja

fenyőfának örökzöldje

tűlevelek mondandója.

Látom itt a zöld szemedben

múltam édes árnyait

kezed könnyű apró foltja

kósza emlékként legyint.

Persze néha tüske szúr

néha csókod íze éget,

őszi fénybe képzelem,

őszi hamvas napsütésbe.

Hajad csillanó vörösbe'

mintha rózsa-szárnya volna

csipkeíz az ajkad élén

mosolyod lágy istenségé.

Csak a hangod mint a kerté

madárlakta fenyveseké.

Zsenge illatod varázsa:

sétálunk az őszbe gyúlva

dombra föl a dombra újra..