Dunaparton

Néhányan állnak a vízparton

és integetnek, a hajó, valami gőzös

talán, elfordul a parttól, mintha a

túlpartra tartana.. félénken intek,

kendőt tartasz két kezedben

hangulatunk könnyezik, búcsú-

dalról álmodik. Az esztendő a

stégen áll kezében egy pár virág

a vizen csillan néhány csepp

tükröt rajzol ünnepem, és zászló

hátul a hajón, elbúcsúzó dallamok

nap még néhány szikra ' égen

alkonyhíd a messziségbe rezgő

hosszú híd a partra, ringatózó

vadludakra mintha télben itt

maradva hirdetnék, hogy úszni

könnyebb, mi azért se szálltunk

délre.. hajókürtje visszaszáll

megriasztva pár sirályt, és

szépen itt az év is könnyes

elbúcsúzva halkan tőled, lassan

haza indul már, helyén lásd

az újév áll, néhány pezsgő néhány

paplan, átalussza magát rajta

néhány üveg reggelig levegővel

megtelik. A virslit lassan felváltja

lencse végre kap Sára, főzeléket

ebédre, babonások pénzére..

A hajó lassan megfordul, átkúszik

a híd alatt, észak felé árral szemben

csigacsendesen halad.. A hídon néhány

fényszóró tart a pesti oldalra,

Gellért hegy sötét keblére kendőt

sző az alkonyat. Néhány lámpa

nézi halkan mit takar a kendő el

vézna lámpák hada villan ahogy

jön a éjlepel. Szende alkony,

téli este, Karácsony volt nemrég

itt, az ég alján még ott a fénye

ahogyan a múltunk int.. A hajó

már a túloldalon, horgonyt vetve

visszanéz, haza indulok remegve

mikor hiányod zenél.. én hallgatom

az éneked, az utcasarki kocsma

mellett borgőzös lehelleted, és

újra vágyom álmaid, és újra látom

gyöngyhajad, hullámos vizedre

szállva vörös nyári alkonyat, látom

árnyék-zöld szemed, mintha hiányomat

gyásszal öntöznéd a földemet..

Fehér bőrű lány, néhány szeplő

ring az arcon, táncoló mosoly nyomán.

Emléked kísér haza, félúton

az is megáll, megpihen a kalapos

vén Radnóti szobornál.. Majd

találkozzunk ott talán..