Cííícus

Még hajnal sem volt és felébredt, néhány könnyet látott a tükrön csorogni. Az ablaknál megmozdult valami. Odafutott, csak a macska volt.. Levert egy cserepet. Néhány csillag fent eldöntötte, hogy ragyog még, és csak augusztusban hull le, ami elég meglepő volt. Végül is visszafeküdt és hanyatt bámulta a plafont, odaképzelve az eget. Cserepes száján a szél karma bujkált, mert sokat volt kint este. A sötét szobában egy apró alak kúszott majdnem hangtalan. Hirtelen futásnak eredt és felviharzott a galériára. Csupán a hangja nyomán érezte milyen gyors az állat. Állati. Minden pillanatban mintha megfordulna fel-alá rohangált. A fáradt csend se követhette jobban, lassan lecsitult a kis "dög". Szerette nagyon a cííícust.