Celesthez, avagy egy bonsai gondolatai

Szürke falakat látok, a nappali felett


Mindazt mi nem lehetek, s mi Celest.


Egy piknik kosár alján ágad vagyok


Mint újhagyma, sonka, üres flakon


A pikniknek vége lassan lemegy a nap


Derûs képek lebegnek a függöny alatt


Kihalt tapéta rùgja kapumba a gólt


Gogol köpönyege táncol, nyelve angol


Metsz a gazdám, levelet vetek, gyökér


Némaságban hozzám senki sem kepeszt


Tél legyen nyár az asztalon vagyok, már


Idejét se tudom, mióta bonsai vagyok...