Bús romvár..

Filemon•  2019. április 18. 02:00

Bús romvár, majdnem olyan mint Huszté,

Gördül a könny le a dombon, hol fala
Még magasodván, kô kövön, vén borostyán
Haldokló falak árnyán erdô, erdô boritja


Dombok, felrepülô seregélyek, szikla
Üregbôl kiszökô denevérek..


Csertölgy..., tölgyfaüregben élek,
Hisz madár vagyok, erdô.., elszökô 
Meredélyek, víz, vízmosás járta
Régi madár fészek..


Kidölt fa tátong, korhadt üregében
Éhes csókafiókák szárnyán
Búsul az éj feketében..


Hisz madár vagyok, tudom hol 
A hazám, avartakarta bokros
Tölgyfa a várnál, odatalálok
Vakon is ott termek, mint


Elbóbiskolt lovag kit kilöktek
A termek, érzi a kandallót
A szerelmének szívét, dobogva
Pattogva parázsló mellét..


Hisz madár vagyok megtalálom
Én is, illatáról a fát, hisz 
Gyermekkorom épp itt gyöngyözött
Nyárba, itt szerettem beléd


Itt nevelt fel Anyám itt a gyönyörû éj,
Keresem tollam, szárnyam, leírom
Mind a világnak, hogy tölgyest ültetek
Szépet, hogy nem kell kiirtani mind


Ha fázunk a télen...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!