Boldogság..

A levegő vibráló alkonyán

hozzád bújt lelkes aurám

Talán ketten voltunk ott csupán

Galambnak szórtunk kaját. 

A tél épp elbandukolt, dolga volt

A körúton szottyadtan füst szitált

én átöleltem darázs derekát 

Valahol a távolban könnyezett

a harmat és egy lány, földemen

kihajtott a "hiányzom" virág.

 Permetet beszéltünk összebújva

én és az a lány.. szitáltunk

végtelen csodát, és gömbölyödve

szültünk néhány viccet, néhány 

Halk imát, szerelmesen az oltár

falára írtuk: viszlát.. és újra éltünk

véka lisztet ettünk, és zsemlét

 Mosolyogtuk a halált, és ernyőt

nyitottunk.. az eső elállt, és akkor

tudtam már, ilyen aki boldog Ilyen

 aki lát, és ilyen valaki: a szélben

 is talál csodát egy télvégi

Pesti délután, vagy éjszakán

Csak fogd kezem Te már..!