Boldog fogoly..

A csend mesél a kerti halmokon, falevél

a nyárba réved, múltja csüng az ágon

érzem rólad akart szólni ez a vers, álmos

órán majdnem alszom, mikor megjelensz..

A lombkorona félig fenn, néhány dió hullik

róla, alkonytájt lehet.. Zsibbadt testem

feléd fordul, arcodat lesem.. vajon még

a hajad mindig vörösben dereng, mint a

hajnal édes rózsán.., fényt csihol szemem..

Hangod hallom, mintha újra suttognád

nevem.. Figyelj kicsit, ez a könny az emléked,

tied.. Figyelj kicsit, figyelj már, mindenem

tied.. Csend mesél a halmokon a kerti

út nyomán, hátra tart a töltés felé ily

késő órán. Eltűnni, csak véled tűnni, fel

a dombokon, ahol rég a fűben ültünk..

Szerelmes bolond, ez voltam a kezed

kértem sután, lángokon.., megperzselve

arcom, arcod.. szerelem-fogoly.. ez voltam

a hangod fogja, boldog egy fogoly..