Barátság..

Erdő sűrű rejtekén, hol nem jár csupán kósza fény,

Diana az íját húzza, szarvaslesre készül újra.

Kecses karja, erős mégis, sebes, mint a fürge kérész.

Megriad egy pisszenésre, füle éles, mint a penge..

Átvág minden bokrokon, csendben surran szárnyakon.

Mintha könnyű szárnyon szállna, ott terem a szarvason.

Könnyen meg is zabolázza, mintha nem is azt vadászna.

Árkon bokron tovaillan, mint a vörös szikra pattan..

Szélsebesen száll a szarvas, hátán vadász föl-le pattan..

Kiérnek egy rétre éppen, déli fényes napvetésre,

Olyan tisztán, mint a lég, égre úsznak könnyedén..

Majd az égen föl-le szállnak, együtt jókat vihorásznak..

Így lesz majd a nagy vadászból, jó barátja szarvasának.