Az első levegővétel idén

Sikátor rejtekén, ahova a macskakövek csak nyávogni járnak, lakik egy parányi alak, akit senki sem ismer. Néhanapján mikor levegőt mer venni, elgondolkozik a létezés egyik fontos tézisén, miszerint a levegő jó és gyakrabban kéne venni. Ilyenkor kicsit kinyílik a világ, mint tavasszal a kopár fákon, mikor megjelenik egy-két virág, így a barna lét fehérbe és rózsaszívbe vetkőzik vagy öltözik. Mert ugye jönnek a bogarak vagy rovarok, ahogy tetszik és beporozzák. Persze ez normális esetben vetkőzés után lehetséges ugyebár. Tehát kezd igen kék lenni az ég és ilyenkor nagyot szippant mert sok volt a légmentes télből, és mozogni kezd valami belül. A gyökereken keresztül áramolni kezd az élet és az információ. Néhány hangya jelenik meg a tél-ejtette sebek környékén amit a fagy ejtett nagy műgonddal. Lassan penetrálódni kezd a tavasz a földbe is és megindul a nagybetűs élet. Néhány hangya-pár már tervezi a hétvégét, hogy lemennek Gödörbe, de az bezárt és a helyén Akvárium van amit valaki kidobott. Az utca végén persze van néhány kuka, használaton kívül. Itt találkoznak a macskák ünnepnapon. Egy rigó keresi párját és minden helyre kifüggeszt egy cédulát. A kerregő madarak még délen vannak, ezeket nem ismeri még senki itt a környéken. Az új fiúk sorban állnak a lányoknál, hogy felköszöntsék őket tavasz alkalmából. A kéken lengedez egy fehér felhő amit még lét-ismerősünk első tavaszi kilélegzése zavart meg reggeli ébredésében. Kilátszik a takaró alól egy láb, és szól a rádió az öreg cipésznél, aki szarvasbogárnak álcázta cipész-szerszámát. Könnyező tóparti vidékeken még mesélik a történetet, miszerint egyszer egy szitakötő nagyon közel szállt a naphoz, így a szárnyának nem lett semmi baja mert szitakötőből volt, de megette egy főnix reggelire..