Anyàm ll

Filemon•  2020. február 15. 23:24  •  olvasva: 119

Arca mint a beszàntott föld


Patak könnye ràncain gurul


S a föld mosolyra boronàlja


Hangtalan emlèkeit, újra itt



Karodban èbredek, te fiatal


Szikràzó fèny, tavasz s a nyàr


Karodba visszahív, most màr


Èn is sírok fiatal anyàm, nevetve



Összetèvesztem èlettel a halàlt.


Te ringatsz ès èn karodon mint


Csecsemő szeretve harcolok


Engedj el a fàjó emlèkektől bizton



Meghalok.., túl gyors ès túl  sok


Nekem  a felgyülemlett èrzelem


De règ nem làttalak s most fèlig


Ember fèlig madàr leszek, vonuló



Harcoló dalos sereg...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Filemon2020. február 16. 09:48

Köszönöm

kevelin2020. február 16. 05:21

Nagyon szép