A zongora.. (: rész: Hidak és a...:)

Leste az ablakon át a kidobott zongorát. Fekete billentyűösvény és mementó és juri.. Hangok a kertben ha madár a húrokra szállt, kívánta volna az idő homokját szippantsa az óra vissza, fel, kegyhely és sír hol e hangszer felelt, néma súlyának idő-nyomán:

-Beázott ház és nedves homály marasztalt volna már, - mondta a zongora húrokkal feketén, rézzel és arannyal befestett rekeszén. Állta a sarat, régi dalokkal oldalán, múltba kapaszkodott a játék az ujj nyomán. Ujjpercek mozogtak napokig évekig, bohóc és gesztenye hangjában néha sírt. Szorongva nem láttam hatalmas alakját, lábain rezgő talp kerékkel szóba állt:

-Én a láb, ki tartja hangszerem, mozogni kérlek rézgolyó idővel nesztelen.

-Bármikor..., lassan is elgurítom hangszered, nehéz vagy, mégis úgy ölelsz, hogy engedem.