A vörös-pongyolás nô..

A vörös-pongyolás nô


Kicsoszogott a kórterembôl.


Szemei szürke székekre 


végig leültek a folyosón 


Mintha keresne valakit, várt


Könnyes felmosórongy


Éktelenkedett cipôje orrán


Mintha keresne valamit


Csak elôvett egy banánt


Láttam rajta, hogy odaadná


Valakinek csak ne kelljen


Megenni, bedobta egy


Kukába, várt..., a folyosó


Megszokta már szemergéseit


A felmosórongy sosem


Száradt ki, csupán az ablakok


Tudták, hogy szárítani kéne


A falak benn tartották


Szürke álmait. Úgy becsülöm


Hetven éves lehetett mikor


Ide bekerült, cigaretta doboz


Volt pizsamáján legfelül,


..és sárgás haja néha fénylett


Mintha angyal vágná félbe


Középen elválasztva volt.


Sebes kezét nézte.., nyikordult


S bejött a folyosóra az ôsz.


-Tíz óra múlt.-gondolta, s


Majd két csattot csatolt


Az elmúlás hajába. -Bizakodó


Vagyok! -mondta, s rágyújtott


Egy jó nótára, és mert vándor-


Botja nem volt, elütötte


Az idôt egy vén fejfával.