A múzsa csokija

Nagyot cuppant..(tott) és már



Nyelte is csokiját a múzsa.


A vándor-naplementét


Hóna alá húzta, mintha


Vándorbotja végén egy


Hatalmas kojak nyalóka


Gyúlna, arany-ôszi csók


Kacsintott a hegy mögé.


Barna tábla jelezte hogy


Erre járt Tibi, mert a múzsa


Ugye idehívta, barna 


Nadrágja barna kabâtja,


Lelógott az útra. Szeme


Kék volt mint a csoki


Papírja, ahogy megpihent


A polcon a közértes


Fáradt bal kezébôl. 


-Erre járt épp a múzsa! -


-mondta és látszott


Rajta röpke ihletettség


Ôsz hajába tört ott


Néma emlék, egy tóról


..és néhány szôke fürtrôl...




-A múzsa csokija olvadt


Volt lágy nyelvén, ajka


Beszívta az ôszi szendergô


Fényt, és lehulló szôke


Fürtjei körbe körbe 


csalinkáztak, nem, nem


Göndör volt, csak mint a


Tenger egy nyugodt estén


Egész világos hogy haja


Világos volt, nézte a házat


Ahol a bolt minden nap állt


...és csokiját majszolva


Az úton az ôsznek átkiabált:


-Várjon meg!! -és a szél várta..,


Egy hûs lehellet, (Ô így hívta)


Hideg fények indexeltek, a nap


Pislogott kettôt, a csoki


Megszeppenve olvadt ahogy


Fentrôl megnyalta a múzsa-


(Kérte vén kabátját) ,ô barna


Ingét húzta.., (könyékig)


..-és igen.., meleg van még,


Olvasztó! Csoki, ajkán a


Múzsának körbe nézett


még egyszer, majd vérzô


Szívvel viselte a fogait


'Hogy szétnyomta az


Úthenger....