A múlt padlásán

Csönd!!!...-mondta a kilincs



Mikor beléptem e szobába


Szürke por felelte válaszul


Szürke doh-fuvallat mintha


Épp a semminek szavalna


Szárnyas könyvek szálltak


Szürke szárnyakon.., galamb-


Rokon.., fejük, az ötszázoldalas


A legidôssebb a bölcs szürke


Eminen(s)ciás a legbátrabb


A vezetô, a lexikon elébem jô,


Vagy száll, port tüsszent a vén


Padlás, a kilincs csendre int


Összeszedett limlomokra rákacsint


-Ti mind beszéljetek, monjátok el


Mindenkinek mert itt a múlt a


Sok kacat alatt, ékes penészes


Dohos rég-mesék.., valaki mondja


El nekem kik voltak a múlt-emberek


Mind a gyökerek alatt a város


Csendjén kik a port felépítették


S most a padlásig ér, dicsô, sûrû


Poremlék, porkacat, régi vásznak


Otthona, derbilovak, kisvasút


A porban gôzmozdony lapul


Ékszerek itt nincsenek s bizsu


Csak elfelejtett görbe életek....