A király

http://www.youtube.com/watch?v=m9saX9cF248&feature=g-vrec&context=G2a2d31eRVAAAAAAAAAw 

Néha a palástján felfedezett egy képet a király, olyankor levette, hogy lássa.., és látta a világ: a király megöregedett. Lelkében fiatal látomást ölelgetett: Régmúlt mezején apró szilvafa ölén egy zöld szempárt látott, ilyenkor egy angyal bújt elő, álmoskásan.. szőke fürtökbe képzelte kezét, simogatta az idő szuszogó szelét. Mikor az este hajába szőtte a fényt, az asztal végén terített vacsorát látott. Végtelen bálok fecsegő színpadán csacsogó párok, mint galambok erkélyén búgó világot. A tánc se várta nem kísérte szempár, csak alkony tájt kereste párját. Lebegő pezsgő pohárban, színtelen csókban, almaízű szüretelt borban.

Csettintett a király..

Megjelentek táncos lábak, át a lázas félhomályban.. gyertyafény ölelte térben táncra hívta őt az élet. Nagybetűs szobába lépett szétkeringő mámor-érett hőn szerelmes látomás:

Halld a hangomat király: Létezik egy fényes ország, túl az óperencián. Arra még a nap is más, madarak szívébe lásd, új dalok kísérte óda száll.