Az a pillanat

FesusSzinti•  2022. január 13. 12:27  •  olvasva: 22

Megtorpantam, belefáradtam

Kreativitásom értéktelen maradt

Aztán fény gyúlt a szobámban,

Mint hold az éjszakában.


A sok negatív után

A boldogság ölelt keblére

Én nem kértem, mégis eljött

A pillanat, az ihlető.


Ragyog a szívem, de félek is

Mi lesz, ha majd véget ér?

A múlt köd, a jelent kell élni

A jövőbe még nem lát senki.


A fekete rózsa kivirult

A múlt súlya eltűnt vállamról

Nagy levegőt veszek, készen állok

Legyőzöm az alvilágom.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mersinho2022. január 13. 18:42

@FesusSzinti: Talán igazad van

FesusSzinti2022. január 13. 18:13

@Mersinho: Egy örök dolog van és az a változás. Az emlékek gyűlnek, ahogy a versek is. Az ördögi körből kilépve, egy szebb és jobb világ vár, ahol elfogadásra talál az egyedi, mint úttörő. A szürke elhomályosul és az élet teli lesz szebbnél, szebb színekkel. Mindig a boldogságot keressük, mikor bennünk él. Másoktól várjuk el, ami bennünk van. Nyitott szemmel járj és élvezd az élet minden pillanatát!

Mersinho2022. január 13. 17:49

"Ragyog a szívem, de félek is
Mi lesz, ha majd véget ér?"

tetszik az elszántságod, de ugy egy tény, semmi sem örök minden véget ér egyszer

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom